7.rész-Angel

kedves olvasóim!

Ma reggel,amikor felnéztem a blogra és megláttam a 12 feliratkozót,nagyon örültem.Olyan jó érzés látni,hogy vannak,akiknek tetszik amit írok.Nagyon köszönöm a kedves kommenteket és a pipákat.Remélem továbbra is ilyen aktívak lesztek.Puszi mindenkinek, xx

***

...Felébredtem.Minden olyan furcsa volt.Felültem az ágyon és körülnéztem.Harry sehol.Hirtelen valami bevilágította az egész szobát.Szememet kezemmel próbáltam eltakarni kisebb-nagyobb sikerrel.Mikor már kezdtem megszokni a nagy világosságot,hunyorogva magam elé néztem.Egy nő alak két szárnnyal,egy angyal.Arcát nem láttam,csak közeledett felém.Egy idő után,eltűnt a vakító fény.A nő mereven bámult,nagyon féltem,teljesen ledermedtem.Gyönyörű volt,de mégis ijesztő.Ismerős volt,talán túlságosan is.

-A-anya?-kérdeztem dadogva.Halványan elmosolyodott,majd kezét végig simította az arcomon.

-Kicsim,hát tényleg te vagy az?-kérdezte könnyes szemekkel.Kezét megfogta és bólintottam.Édesen csengő hangjától,teljesen megnyugodtam.Rájöttem,hogy nincs mitől félni.

-De mit keresel itt?-ráztam meg egy pillanatra a fejem.-És miért csak most vagy itt?Tudod milyen szörnyű volt nélküled?-tettem fel az újabb kérdéseket.

-Mert,csak most van rám szükséged.Azért jöttem,hogy figyelmeztesselek.-mondta nyugodt hangnemben.

-Mi az,hogy csak most van rád szükségem!?Akkor talán nem volt,amikor az árvaházban folyton bántottak!?És miért kell figyelmeztetni?-kérdeztem üvöltve.-Anya,nagyon hiányoztál!-magamhoz öleltem,a vállára hajtottam a fejem és sírni kezdtem.

-Bella,kérlek ne csináld ezt.Te is hiányoztál nekem és nagyon szeretlek.De,ebből a házból minél előbb el kell menned.Minden kapcsolatodat meg szakítanod Harryvel.Ő rossz ember.Itt nem vagy biztonságban.

-Mi?Ezt hogy érted?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Most mennem kell.-engedett ki karjai közül.-Jön Harry!-suttogta,majd egy másodperc alatt eltűnt.

Pont ekkor kinyílt az ajtó.Hazza lépett be,fülig érő szájjal.

-Szia!-köszönte vidáman.-Leugrottam a boltba reggeliért.-jelentette ki büszkén.Általában mindig engem küld le.

-Most megyek felöltözni.-mondtam,majd felstartoltam a szobámba.Nem igazán tudtam feldolgozni anyám szavait.

-Itt valami nem stimmel.-mondtam magamban,miközben felkaptam a pólóm.-Nabel,ő biztosan segít majd.-suttogtam és elővettem a telefonomat.Megkerestem a névjegyzékemben a nevét és elküldtem neki egy üzenetet

Kettőkor a parkban?  Bella, xx

Elsüllyesztettem a zsebembe a készüléket és már csak a válaszra vártam.Gyors léptekkel mentem le a lépcsőn,de az utolsó pár foknál megtorpantam egy pillanatra.

-Most azonnal elviszem a lányt!Ha eddig nem viselted a gondját,most sem fogod!!-hallatszott ki egy nő kiáltása Harryhez.

-De én nem hagyom,hogy elvidd!Ő az enyém!Gemma,kérlek.-hallottam meg rekedtes hangját.Halkan lejjebb lépkedtem és kidugtam a fal mögül a fejemet.Egy szőkés barna hajú nővel veszekedtek.Az arcvonásaik nagyon hasonlítottak egymásra.

-Harold Edward Styles,tudom,hogy van valami hátsó szándékod!-ordította a nő,minden bizonnyal Gemma,majd becsapta maga után az ajtót.Harry a tarkóját vakarva leült a kanapéra.Kiléptem a fal mögül,majd egy kérdő pillantást vetettem rá.

-Mi volt ez Harry?Miért akarnak innen elvinni?Mi történt?-kérdeztem könnyes szemekkel.Igazából nem hagytam,hogy választ adjon.Kirohantam a házból és a park felé vettem az irányt.Úgy éreztem,hogy ki kell szellőztetnem a fejem.Kellemes napsütéses őszi délután volt.Ahogy sétálgattam a járdán,cipőm orrával a kavicsokat rugdaltam.Nem értettem az egészet.Kettő óra volt ezért egy padnál megvártam Nabel-t.Kis idő után ott is volt.

-Szia.-köszöntött egy baráti öleléssel.

-Szia.-köszöntem halkan.

-Miért hívtál?-kérdezte miközben felült egy pad tetejére.Egy időre elcsendesedtem,meggondoltam magam.Mégsem akartam neki mindezt elmondani,ezt úgy sem értené.

-Szakítottunk Nathe-el.-mondta azt,ami akkor a legkevésbé érdekelt.

-Sajnálom.-válaszolta egyszerűen.Egy jó ideig elgondolkozva ültem,teljesen elmerültem a gondolataimban.

-Bella,minden rendben?-kérdezte aggódva

-Igen-hazudtam.Semmi sem volt rendben,de mindezt magamban tartottam.Szörnyen éreztem magam,mintha az egész világ ellenem lett volna.Senkiben sem bízhattam meg.Kellett nekem megszökni az árvaházból.

Mikor kezdett sötétedni mindketten elindultunk haza,de én nem akartam hazamenni.Én azt a helyet mindennek hívhatom,csak otthonnak nem.