10.rész

kedves olvasóim!

Azzal szeretném kezdeni,hogy..hogy..hogy mennyire imádlak titeket!Komolyan,olyan aranyosak vagytok,hogy adtatok egy cuki rövidítést a blogomnak.(LING) De egy kicsit szomorú is vagyok,mert egyre kevesebb visszajelzést kapok tőletek.Az új rész közzététele utáni napon megnéztem,és láttam ám,hogy 69-en jártatok a blogon.De a kérdésem;miért nem kommenteltek?Talán nem tetszik?Vagy mi?Kérlek kommenteljetek,jöhet hideg-meleg egyaránt!
Ja,és kérdezzetek,mert megesz az unalom; katt

Hát,azt hiszem több mondanivalóm nincs is.Jó olvasást mindenkinek;puszi, Brigi xX

Bella szemszöge

Harry a ruháit kapkodva próbált nyögni valami magyarázat félét,de mindezt hiába.Ideges voltam,a lehető legjobban.Már épp arra készültem,hogy leordítom a fejét és kiadok magamból mindent.Nagy levegőt vettem és ökölbe szorítottam a kezem,ám ebben a pillanatban beugrott egy "jó" ötlet.Szerintem Harry nem számolt be neki arról,hogy van egy lánya,aki árvaházban nevelkedett.
-Apa!Még be sem mutattad az új barátnődet.-elégedetten vigyorogtam.Az ágyon elhelyezkedő személy kérdő,vagy inkább értetlen tekintettel bámult.Tudtam,nem mondta el neki.A nő,aki számomra még mindig ismeretlen volt,felállt és lekevert Harrynek egy pofont,még valamit motyogott,aztán távozott.Pár másodperc múlva,már csak az ajtó csapódását lehetett hallani.Hangosan felnevettem,örültem,hogy elment.

-Okos kislány!-mondta elismerően,majd magához ölelt.Meghatódtam,de próbáltam visszatartani a könnyeimet.
-Hiányoztál!-szipogtam halkan.

-De te itt?Hogy kerülsz ide?-elengedett,majd mélyen a szemembe nézett.Smaragdzöld szemei mintha szikrát szórtak volna,tekintete szinte perzselte az arcomat.

-Igazság szerint,nem egyedül vagyok.-makogtam lehajtott fejjel.Nem válaszolt,csak mereven bámult.Megragadtam csuklóját és húztam magabiztosan magam után abban reménykedve,hogy Gemma még itt van.

-Ő meg mit keres itt!?-torpant meg a nappaliban Harry.
-Neked is szia.-válaszolta lenézően a nagynéném.

-Menj innen!Most!-utasította

-Nem!Nem megyek!-vágott vissza.
A két testvér továbbra is veszekedett.Rettenetes dolgokat vágtak egymás fejéhez,szörnyű volt nézni.Nem avatkoztam bele,abból csak rosszabb lenne.Inkább csak észrevétlenül kiosontam a házból,sokkal fontosabb dolgom volt.Mindent rendbe kellett hoznom,a két legjobb barátommal.Tisztán Emlékeztem az utolsó "beszélgetésemre" Nathan-el.Szakítottunk...azt hiszem.

***

Az ujjamat bizonytalanul a csengőre tapasztottam,pár másodperc múlva Niall nyitott ajtót.
-Bella?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-I-igen.-feleltem bizonytalanul.-Nabel itthon van?-kérdeztem
-Fenn a szobájában.-engedett be még mindig lesokkolva.
Mikor felértem,megkerestem a megfelelő ajtót,majd halkan kopogtattam.
-Gyere!-hallottam meg kiáltását a hangos zene mellett.Óvatosan kinyitottam az ajtót aztán beljebb merészkedtem.Biztos voltam benne,hogy haragszik.A barátnőm pont háttal állt nekem.Megköszörültem a torkom,mire hátra vetett egy pillantást.Tágra nyílt szemekkel bámult.Gyorsan lehalkította a zenét és magához szorított.
-Bella!T-tényleg te vagy az?-engedett el,hogy ellenőrizze nem csak képzelődik-e.
-Én vagyok.-válaszoltam vidáman.
-Hiányoztál!-ölelt meg ismét.
-De nem is haragszol?-kérdeztem értetlenül.
-Először nagyon haragudtam,azt hittem magamra hagytál,azt hittem meguntál,azt hittem én már nem számítok  semmit.Aztán egy kis idő után valahogy elmúlt a harag,túlságosan is hiányoltalak.Még soha nem volt ilyen barátom,mint te.-válaszolta,az utóbbi mondatot kicsit halkabban,nem az a lelkizős lány.A szemem könnybe lábadt,ilyet talán még soha nem mondtak nekem,meghatódtam.
Nagyon sok időt töltöttünk együtt,sokat nevettünk és beszélgettünk.Aztán feltettem a kérdést ami már régóta nem hagyott nyugodni.
-És Nathan-nel mi van?
-N-nathan?Te még nem tudod?-kérdezte rémült tekintettel.
-Mit?Mi történt?-a hangomat felemeltem.Nagyon megijedtem.Igen,talán túlságosan is szeretem.Nabel egy nagyot sóhajtott,majd leült az ágy szélére.
-Két hónapja történt.Egy szörnyű esős napon...A szüleivel éppen hazafelé tartottak,amikor beléjük mentek.Minden utas megúszta kisebb sérülésekkel,kivéve őt.Nathan kómába esett.Igen, két hónapja kómában van.-mondandója végén egy könnycsepp gördült le arcán.Nem tudtam elhinni.
-Nem!Ez nem lehet!Ez csak egy rossz álom.Nabel,kérlek mond azt,hogy ez csak egy álom!-ordítottam.teljesen le voltam döbbenve.Utoljára akkor éreztem hasonlót,amikor a szüleim meghaltak.Már nem akartam élni,nélküle nem!Az egész testem remegett,teljesen összetörtem,és ami a legjobban fájt,hogy amikor utoljára "beszéltünk" akkor szakítottunk.
-Bella,légy erős!Fel fog kelni,bízz bennem!-suttogta halkan Nabel miközben szorosan magához ölelt.

(Komizzatok,Xx)

9.rész-four month ago

Kedves olvasóim!

Nagyon sajnálom,hogy ennyi ideig nem volt rész.Ha azt mondanám,hogy nem volt időm,akkor hazudnék,mert igenis volt.Annyi az egész,hogy teljesen kifogytam az ötletekből.Ahogy megnézitek az utóbbi két részt,ti is észreveszitek,hogy valami borzalmas!Mivel már sokan kérdeztétek,mikor jön az új rész ezért megpróbáltam írni egyet.Előre szólók,hogy NEM LETT JÓ!

...Már négy hónapja élek Gemmával.Eléggé megkedveltem,olyan mint egy jó barát,csak kicsit idősebb.Annak ellenére,hogy jól érzem itt magam,szörnyű honvágyam van.Hiányzik minden és mindenki.Igen,még Harry is.Lehet,hogy ő volt a baleset okozója,ami miatt először nagyon megharagudtam rá,de rájöttem,hogy ő az apám,aki mindennél jobban szeret.Biztos vagyok benne,hogy megbánta amit tett,hiszen még fiatal volt.Hiányoznak a legjobb barátaim,Nabel és Nathan.Ők mindennél többet jelentenek számomra,de most biztos vagyok benne,hogy haragszanak rám.Azt hiszik,hogy csak úgy fogtam magam és mindenféle búcsú nélkül elmentem.Szörnyű barát vagyok.Vagy talán barátnő?Nem,az kizárt.Eddig sem voltam biztos a Nathan-el való kapcsolatomban,mostanra meg már biztosan megutált.És Nabel,drága Nabel...Nélkülem,ki tudja milyen hülyeségeket csinált.Bele sem merek gondolni.

Az ablakomon keresztül beszűrődött fény hatására keltem fel.Napsütéses idő volt,ami ritka Londonban.Lassan ülő helyzetbe tornáztam magam,majd fáradtan megdörzsöltem szemeimet.Nagy nehézségek árán,de felöltöztem és megfésülködtem.A szokottnál korábban keltem,de nem tudtam visszaaludni.A nappaliba készültem köszönni Gemmának,aki már hajnalok hajnalán ébren van és tv-t nézi,vagy esetleg mást csinál.
-Szia Ge..!Mi történt!?-kérdeztem rémültem a kanapén ülő és zokogó nagynénémtől,aki egy fényképalbumot szorongatott a kezében.
-Harry.-kezdett bele a mondandójába,majd nyelt egy nagyot.-Hiányzik!-tört ki belőle.
Mondandója teljesen lesokkolt.Mindvégig azt hittem,hogy utálja.Igazából nem tudom mit szokás ilyenkor tenni,vagy mondani.Soha nem vigasztaltam még meg senkit,mindig a saját gondjaimmal törődtem.Óvatosan leültem mellé,majd végignéztem a képeken.Az egyiken Harry és Gemma volt még gyerekként.Egy játszótéren hintáztak,ősz lehetett,vagyis a háttérben levő levelek azt mutatják.Arcukból,vidámság tükröződött és látszott,hogy szeretik egymást,boldogok voltak,nem volt semmi gondjuk.Egy pillanatra talán én is elérzékenyültem.Lehajtottam a fejem,mert nem akartam,hogy Gemma lássa az arcom.
-Nekem is hiányzik-nyögtem halkan
-Bella,kérlek ne haragudj.-mondta,aztán egy gyors mozdulattal becsukta az albumot,majd letette maga mellé.
-Mégis mit?-értetlenkedtem.
-Hazudtam neked,Harryvel kapcsolatban.Nem ő okozta a balesetet,és a nyaklánc jelentéktelen.Ezt csak én találtam ki,azért,hogy velem maradj.Magányos voltam,és mindig is szerettem volna egy gyereket,akit én nevelhetek fel,de ez nem adatott meg nekem.Már egy ideje nem volt kapcsolatom sem.Amikor Harry híres lett,akkor én teljesen elfelejtődtem.Mintha nem is léteznék.És most itt vagyok,és óriási bűntudatom van.Undorító vagyok!Sajnálom Bella,a lehető legjobban.
Mikor e szavak elhagyták a száját dühös voltam,de közben sajnáltam is.Valamilyen szinten megértettem,hiszen csak nem akart egyedül maradni.
-Szeretnék hazamenni.-mondtam szipogva.Egy kétségbeesett pillantást vetett rám.-De szeretném,ha velem jönnél!-öleltem magamhoz szorosan.
-Én szívesen mennék,de Harryvel teljesen megromlott a kapcsolatom.-engedett el.
-Béküljetek ki,az én kedvemért,kérlek!
Nem válaszolt,csak némán bólintott egyet.Elégedett vigyor ült az arcomon,éreztem,hogy minden jóra fordul.

***

Leparkoltunk apám háza előtt.Elmosolyodtam,vidáman ugrottam ki a járműből csomagjaimmal.Gemma is így tett csak kicsit lassabban.Fénysebességgel vágtattam végig a hosszú udvaron.A nagynéném lassan sétált mögöttem.Egy gyors mozdulattal kicsaptam az ajtót és a cipőimet hanyagul lerúgtam a lábamról.

-Harry!-ordítottam vidáman.A lépcsőröl halk lépteket hallottam.A szívem egyre gyorsabban vert.El sem hiszem,hogy újra láthatom!

Harry szemszöge

Emilyvel az új barátnőmmel a szobámban voltunk kettesben.Nem mondanám igazi kapcsolatnak,inkább csak "barátság extrákkal".Szerintem nem kell részleteznem,hogy mit csináltunk.Kimerülten terültünk el egymás mellett a francia ágyon.
-Huhh..ez jó menet volt Styles!-jelentette ki Emily egy afféle "huncut" vigyorral az arcán.Gyönyörű barna szemeibe néztem,majd mindketten elnevettük magunkat.

-Harry!-hallottam meg egy ismerős hangot lentről.Ez nem lehet!Rettenetes hiányzott!A pupilláim kitágultak.

-Mindjárt megyek!-szólaltam meg rekedtes hangomon.

Késő.Az ajtó kinyílt,Bella pedig tátott szájjal nézett végig rajtunk.Nagy lány már;értette a helyzetet.Nem törődött azzal,hogy rajtunk nem volt ruha.Beljebb lépett,szőke tincseit a füle mögé tűzte.Lenézően Emilyre pillantott,majd szúrós tekintettel rám nézett.
-Ez meg ki!?