12.rész

Sziasztok drágák!

Meghoztam az új részt,ami előre szólok,borzalmas lett!Hát most nincs is más mondani valóm.Jó olvasást!Várom a komikat.:) 

Puszi:Brigi, xx

Már egy ideje magányosan ücsörögtem,elmerülve gondolataimban.Kezdett besötétedni és hűvös is volt,ezért úgy döntöttem inkább elindulok hazafelé.Sietős léptekkel sétáltam,mindig is féltem a sötétben,már azt is megbántam,hogy ilyen sokáig maradtam.
Lépteket hallottam,úgy éreztem valaki figyel,de amikor hátrafordultam nem láttam senkit.Még gyorsabban mentem,szinte futottam.Egyre jobban féltem,és úgy éreztem,hogy tényleg követ valaki.Nem néztem hátra,nem volt hozzá bátorságom.Már ez egész testem remegett.Aztán nevetést hallottam.Először megijedtem,de később megismertem azt a hangot.Megálltam,majd megfordultam.Szúrós tekintettel néztem az előttem álló barátnőmre.
-Nabel!Ez egyáltalán nem volt vicces!-kiáltottam dühösen
-De igen!Látnod kellett volna magad..-válaszolta nevetve
"Beszélgetésünket" már csak telefonom rezgése zavarta meg.

Hol vagy már? H, xx
-Na mindegy,most nem érek rá,sietnem kell.-magyaráztam,majd zsebre tettem a telefont.
-Mert?-kérdezte Nabel
-Talán mert fél 11 van,és Harry már hiányol.-válaszoltam,aztán elindultam.
Nabel nem jött utánam,amin csodálkoztam is.Megfordultam,majd egy kérdő pillantást vetettem rá.
-Umm...te nem mész haza?-kérdeztem
-Hát...az a helyzet,hogy a szüleimmel kicsit összevesztem,és most eszem ágában sincs haza menni.-nyögte ki
-Gyere velem,alhatsz nálam,Harry úgysem fog megharagudni érte,és amíg hazaérünk,addig  elmesélheted,hogy mit csináltál...már megint.-mondtam
Bólintott egyet,majd elindultunk.
-Szóval?Mi történt?-kérdeztem
Lehajtott fejjel sétált mellettem,nem akart válaszolni.
-Nabel,kérlek!Hisz legjobb barátok vagyunk,nekem elmondhatod!
-Ki-kiderült,hogy terhes vagyok.!Gyereket várok..érted!?Egy gyereket..-nézett rám könnyes szemekkel
-Hogy mi!?-tettem fel a kérdést.Ezt soha nem néztem volna ki belőle.Hogy lehet valaki ilyen felelőtlen?
-Jól hallottad.Csak az a gond,hogy nekem fogalmam sincs,hogy hogyan kell felnevelni egy gyereket.És..úristen..csak most fogtam fel igazán,hogy mi van.-tört ki belőle.Sajnáltam,ahogy végig néztem a könnyáztatta kétségbeesett arcán,a szívem szakadt meg érte.De nem tudtam mit hozzáfűzni mert egy;elkapott volna engemet is a sírás,kettő;teljesen ledöbbentem.
-Bella,félek..-suttogta utólag.
-Nabel,én végig itt leszek melletted!-öleltem magamhoz.
Pár perc múlva hazaértünk.Biztosan volt ár 11 óra.Amint kinyitottam az ajtót,Harryvel találtam szembe magam.
-Hol jártál?-tette fel a kérdést.
-Neked is szia,Gemma?-próbáltam terelni a témát.
-Nem szeretem ha későn jössz haza,ezt te is tudod.-közelebb jött és egy puszit nyomott a homlokomra.-Amúgy Gemma későn jön,dolga van.-válaszolt a kérdésemre.Pont ezt szeretem Harryben,ő nem olyan mint egy átlagos szülő.Ő nem veszekszik velem,és nem haragszik,soha semmiért.
-Itt aludhat Nabel.?-kérdeztem.
-Persze.-mosolyodott el.

***

-Nem vagy éhes?-kérdeztem az ágyamon gubbasztó barátnőmtől.

-Nem.

-Nabel,nyugi..-mondtam,majd leültem mellé.Nem válaszolt.

-És ki a gyerek apja?-tettem fel a kérdést,ami már régóta érdekelt.

-Mindegy,úgy sem ismered.-válaszolta.Hazudott,láttam rajta.

-Hazudsz,na bökd ki!-kérleltem

-Nem lehet.-mondta

-Nekem bármit elmondhatsz,kérlek mondd el!

-Nathan...nathan az apja...egy buliban volt és megtörtént,egyikünk sem gondolkozott,és sokat ittunk mindketten aznap este.-tört ki belőle

Lefagytam.Nem akartam elhinni.Összetört a szívem,már csak gyűlöletet éreztem,de tudtam,hogy higgadtnak kell maradnom.Hisz az egész az én hibám.Én mentem el négy hónapra.Azt hitték soha nem jövök vissza,de tévedtek.