1.rész

Futottam,ahogyan csak gyenge lábaim bírták.Folyamatosan a nyomomban voltak.Nem tudtam hol vagyok,eltévedtem és az eső szakadni kezdett.Már nem kaptam levegőt amikor a sok ház közül egyet kinéztem magamnak és a bejárathoz siettem.
-Kérem engedjenek be!!-dörömböltem teljes erőmből az ajtónál.Száz százalék,hogy ebben az időben meg is fáztam,mert csak egy vékony póló és egy rövidnadrág volt rajtam.A cipőmet fél úton eldobtam mert nem tudtam benne futni.Teljesen eláztam és szétfagytam.
-Engedjen már be..-kiáltottam teli torokból,még hangosabban ütve az ajtót.A "fájdalomtól" már a könnyeim is útnak eredtek,amikor hirtelen kinyílt az ajtó.Egy göndör hajú,zöld szemű harminc vagy a fölötti férfi állt előttem eléggé megszeppenve.
-S-s-sajnálom cs-csak...-mondtam reszketve,de nem tudtam befejezni,elkapott a sírás.
-Mi történt?-kérdezte rémülten a férfi,de könnyeimtől nem tudtam neki választ adni.
-Gyere be.-mondta,majd kitárta előttem az ajtót.
Egy tágas nappaliban találtam magam és furcsa módon ez a hely nagyon otthonos volt.Mintha már jártam volna itt.
-Öhm..adok valami száraz ruhát,egy pillanat.-mondta majd felrohant az emeletre.
5 percen belül vissza is ért egy hosszú pólóval a kezében.
-Sajnálom,egyedül élek,csak ezt találtam.Szemben van a fürdő szoba,ott át tudod venni.-adta át a ruhadarabot és egy helység felé mutatott.
Gyorsan felkaptam a pólót,szerencsémre mindenemet takarta.Kilépve a fürdőszobából,egy bögre forró teát nyomott a kezembe a pasi.
-Ülj le,aztán majd minden elmesélhetsz.-mondta,és egy  kanapé felé mutatott.
Leültünk egymás mellé és kortyolgatni kezdtük a teát.
-Szóval?Hogy kerültél ide?-kérdezősködött.
-E-egy árvaházból szöktem meg..-mondtam szinte suttogva.Ahogy láttam váratlanul érte az egész.
-És hogy hívnak?Ha szabad megkérdeznem..
-Bella,Bella Malik.-válaszoltam.-Téged?
-Malik!?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Igen,mi ebben a furcsa?
-S-semmi-válaszolta bizonytalanul.
-Egyébkét Harry vagyok.-nyújtotta a kezét.-Felhívom az árvaházat,hogy itt vagy.-állt fel a kanapéról
-Ne!Kérlek csak azt ne!-könyörögtem neki könnyes szemekkel.Újból helyet foglalt,majd kérdezgetni kezdett:
-Tényleg olyan szörnyű azon a helyen?
-Maga a pokol.-sírtam el magam újra.Egy pár percre gondolkodni kezdett..
-Na jó,egy darabig itt maradsz nálam,aztán majd kiderül,hogy mi lesz...-mondta és egy nagy sóhajtást mellékelt hozzá.
-A-akkor,most egy darabig i-itt fogok lakni?-kérdeztem megszeppenve.Nem pont ilyen "családra" vágytam,Harry nem az az apuka típus és egy kicsit félek tőle.Elég kigyúrt egy hapsi,mi van ha feldühítem vagy ilyesmi?
-Igen.-hangzott el szájából egy határozott válasz-Van a folyosó végén egy üres szoba,az lesz a tied.Ha bármi gondod van szóljál.-mosolyodott el.
-Köszönöm.-motyogtam halkan.
-És még valami.Ne félj tőlem!-nézett mélyen a szemembe.Tekintetétől teljesen zavarba lettem,talán még el is pirultam.Bólintottam egyet,majd felsiettem az általa leírt szobába.
Egy gyönyörű hálószobába léptem be.Óriási volt,gyönyörű bútorok és középen egy nagy francia ágy.

***

Már órák óta a szobában ücsörögtem,amikor úgy gondoltam,hogy lenézek Harryhez.Halk léptekkel mentem le a lépcsőn.
-Szia.-üdvözölt egy mosollyal az arcán.
-Szia.
-Felhívtam az árvaházat,azt mondták,hogy holnap be kell menni aláírni pár papírt és minden rendben.
A hír hallatán tágas mosolyra húzódott a szám és vidáman lehuppantam a kanapéra.
-Nagyon köszönöm.-hálálkodtam.
-Egyébként,hogy-hogy ilyen nagy házban laksz egyedül?-tettem fel a kérdést,amit már rég fel akartam tenni.
-Hát,igazából nem az én házam,hanem egy barátomé Emmáé,de ő most a barátjánál lakik akivel nemsokára összeházasodnak.Egyébként régen együtt laktunk itt még 4 barátommal és a volt barátnőmmel.-mondta,már kevesebb lelkesedéssel.
-Értem.-válaszoltam,hanyagolva a témát.
-Amúgy van egy kis meglepi számodra.-mutatott pár szatyorra a konyhában.A táskákban ruhák voltak amiket hordhatok.Gyorsan felvittem őket és behelyeztem a szekrénybe.Már elég álmos voltam,megfürödni sem volt erőm.Eldőltem az ágyamon ahogy voltam Harry pólójában majd álomba szenderültem.