4.rész

Éreztem,hogy már nem kell sok ahhoz,hogy kitörjön belőlem a sírás.A szemembe könnyek szöktek.Legbelül ordítottam,dühös voltam.Hazudott!Az egyetlen ember,akiben megbíztam.Csalódnom kellett.
Azt hittem,hogy teljesen egyedül maradtam,de nem!Amikor a szüleim meghaltak ő ott volt..és nem segített.
-Hagytad,hogy egy kibaszott árvaházban rohadjak meg!!-ordítottam,amivel egyszerre jött a sírás is.A levegőt egyre szaporábban szedtem az idegességtől.Minden szeretetem elszállt Harry iránt.
-Bella,kérlek!Hallgass meg!-fogta meg együtt érzően a vállamat.Leült az ágy szélére.Követtem a példáját.Ahogy a szemembe nézett,kicsit megnyugodtam,de legbelül még mindig utáltam.
-Apád az egyik legjobb barátom volt.Volt egy bandánk,a One Direction.Öten voltunk,amiből ma már csak négyen.Nem tudom,hogy mennyire emlékszel,de egy kis ideig együtt éltünk.Ebben a házban.Minden csodás volt egészen addig,amíg be nem következett a tragédia.Mindenki gyászolt és senki sem akarta a gondodat viselni.Sajnálom.-mondta,szinte már sírva
-Tudod milyen szörnyű volt ott!?-pattantam fel hirtelen.
-Csak azt akartuk,hogy neked jobb legyen.-emelte fel a hangját.
-Most hagyjál békén!-csörtettem ki a szobából megsértődötten.Meg sem álltam az emeleti szobámig,amit magamra zártam.El sem hiszem,hogy gondomat tudták volna viselni,de ők cserben hagytak.Nem volt gyerekkorom,pedig lehetett volna.Semmit érőnek érzem magam.Én már senkinek sem számítok.

Magányosan feküdtem az ágyamon.Órák óta csak gondolkodtam és sírtam.Az egészet a telefonom csörgése zavarta meg.
-Nathan.-olvastam le a nevet a kijelzőről.Gyorsan megtöröltem a szemem,a készüléket a fülemhez emeltem és remegő hangon szinte suttogva beleszóltam.
-I-igen?
-Bella?Te vagy az?-hallottam meg édesen csengő hangját a vonal másik végéről,ami be kell vallanom jól esett.
-Én vagyok.
-Mi történt?
-S-semmi.-jelentettem ki  halkan.
-Találkoznunk kell,most!-hallatszott a hangján,hogy ideges.
Nagy nehezen,de beleegyeztem.Hiányzott.A parkban találkoztunk egy nyugodt helyen.Szakadt az eső én meg csak egy vékony pólóban és cicanadrágban voltam.Lassan sétálgattam,amikor megpillantottam őt.
Teljesen el volt ázva,de még így is eszméletlenül nézett ki.Ahogy közeledtem felé,egyre hevesebben dobogott a szívem.Ilyet még nem éreztem.
-Szia.-köszöntem idegesen
-Szia.-köszönt Nathe
-Miért hívtál?-kérdeztem lényegre törően.
-Szeretném megbeszélni veled,hogy te mit is érzel irántam!-fogta meg két kezem és ragyogó szemeivel rám nézett.
-Bocs,de most nem vagyok olyan lelki állapotban.-húztam el a kezem szipogva.Nem engedett el,szorított.
-Mi a baj?
-S-semmi..c-csak..-akaratom ellenére hozzá bújtam.Nem bírtam tovább,nagy volt a kísértés.Magához szorított és csak ölelkeztünk.Teljesen kizártam a külvilágot.Most jöttem rá,hogy igazából szeretem!Csak ő és én.Mikor elengedtük egymást,ránéztem és mosolyra húztam a szám.
-Szeretlek!-suttogtam halkan.Ő válaszul csak mosolygott,majd közeledni kezdett.Száját az enyémre tapasztottam.Megtörtént,ismét és az most jobb volt mint az előző.Ölelő karjaiban biztonságban érzem magam.Már kezdett sötétedni.
-Most mennem kell.-mondtam mosolyogva.
-Haza kísérlek.-jelentette ki.
Az úton néma csendben sétáltunk egymás mellett kéz a kézben.
-Nabelnek igaza volt,hogy mondjam el az érzéseimet.-nézett rám Nathe.
-Nabelnek mindig igaza van!-mondtam egy elégedett mosollyal az arcomon.Igen,büszkén jelenthetem ki,hogy ő a legjobb barátnőm.
Hazaértem,sajnos el kellett válnom tőle.Büszkén sétáltam be a házba,Harryt meg próbáltam kerülni.Nem felejtettem el a történteket.Álmosan dőltem be az ágyamba,de nem tudtam elaludni túl izgatott,ideges és dühös voltam egyszerre.Csak a szemem hunytam le és a fal felé fordultam.Pár perc múlva az ajtó nyílását hallottam meg.Ennek hatására sem nyitottam ki a szemem.Hallottam,hogy valaki közeledik felém.Gyengéden végigsimította kezét a hátamon,amire elmosolyodtam.Egy dalt énekelt nekem.Kellemes volt a dallama.
-'Cause I'm tired of feeling alone.-fejezte be ezzel a sorral majd a egy apró puszi nyomott homlokomra.
-Ne haragudj!-suttogta
Lassan az ajtó felé sétált.
-Jó éjt kislány!-hangzott el utoljára szájából.