"Dolgom van,majd jövök
Harry"
Unottan megvontam a vállam és a hűtőszekrény felé vettem az irányt.Amint kinyitottam a hűtőt láttam,hogy nem volt semmi kaja.
-Remek!-mondtam magamban.Nem tudtam mit csinálni,elmentem a közeli boltba.Gyorsan kimentem,bezártam az ajtót és,hogy gyorsabb legyek rápattantam a gördeszkámra.Amint suhanni kezdtem a kerekeken,kellemes szellő csapta meg az arcom.A bolt pár saroknyira volt,hamar odaértem.Kezembe vettem a deszkámat és megvettem mindent ami kellett.Kifizettem a kaját,bedobtam egy szatyorba és gurultam haza.Egész úton gondolkodtam.Nathe azóta sem jelentkezett.Bevallom,aggódom érte.
Annyira elbambultam,hogy nem vettem észre a közeledő villanyoszlopot.Sikeresen nekiüköztem és elestem.
-Bella!-hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül.Éreztem,ahogy közeledett felém.Karjait a derekam köré fonta és így segített felállni.Ez az érintés,olyan égető volt.Jó érzéssel töltött el.Hátra néztem és beleütköztem egy gyönyörű,zöld szempárba.Tudhattam volna.Harry.Pillantásától el tudtam volna helyben ájulni.Nem tudtam más fele nézni.Ismét,csak ő és én.Ketten.
-Köszönöm.-suttogtam halkan.
-Vigyázz magadra.Kislány.-mosolygott rám és egy csókot lehelt homlokomra.Még mindig karjai közt voltam.Szorított és nem engedett el.Még mindig mereven bámultam,amikor már nem éreztem karjait derekamon.
-Megyünk?-kérdezte zavarodottan.
Válaszként bólintottam,majd deszkámat a kezembe véve sétáltam mellette a keskeny járdán.Az utat kínos csend borította el.Egyikünk sem értette,hogy mi is történt igazából.Úgy érzem kezdek közeledni Harry felé,de ugyanúgy Nathan felé is.Teljesen összezavarodtam.
Már dél körül volt.Hazza ebédet készített én meg a tv-t bámultam.Néha-néha rám pillantott,amire én elmosolyodtam.A telefonom pittyegni kezdett.Egy újabb SMS.
-délután átmegyek!Nabel xx.
Nem írtam vissza semmit,anélkül is jön,van amikor nem is szól csak úgy betoppan.
-Kislány,kaja!-hangzott el Harry szájából az utóbbi mondat.Lassan feltápászkodtam a kanapéról és az ebédlőasztalhoz közelítettem.Kihúztam egy széket és leültem.
-Újonnan így fogsz hívni?-kérdeztem nevetve.
-Nem tetszik?Kislány.-jelent meg egy gúnyos vigyor a képén.Válaszul csak egy afféle "Várj csak,ezt majd még valahogy visszakapod" gonosz vigyor ült az arcomon.
Nekiláttunk az ebédnek.
-Amúgy,délután jön Nabel.-jelentettem ki teli szájjal.
-Milyen meglepő.-mosolyodott el.-Na és Nathe?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Nem válaszoltam,csak egy nagyot nyeltem.Kopogtak.
-Nyitom!-ugrottam fel az asztaltól és rohanni kezdtem az ajtóhoz.Nabel volt az.Bementünk a szobámba és mindent elmeséltem neki.A csókot,a reggeli sztorit.Teljes őszinteséggel beszéltem a történtekről,Harry érintését még mindig éreztem a derekamon és a csók..
-Egyébként azt hittem Nathe itt van.-jegyezte meg Nabel.
-Miért?-kérdeztem értetlenül.
-Mert otthon nincs.De most mennem kell.Csá.-csukódott be szobám ajtaja.
-Kösz a segítséget!-kiabáltam utána dühösen,bár nem hiszem,hogy meghallotta.
Összeszedtem minden bátorságom.A nappaliba készültem Harryhez,hogy bevalljam neki az érzéseimet.Megragadtam a kilincset.Egy darabig csak álltam.Még mindig nem voltam biztos az érzéseimben.Félve,de lenyomtam a kilincset és kiléptem az ajtón.Egy nagyot sóhajtottam,majd lekocogtam a lépcsőn.
-Harry!-kiáltottam remegő hangon.Nem jött válasz.Már mindenhol kerestem,kivéve egy helyen.A szobájában.Megtiltotta,hogy oda menjek.Nem tudom,hogy mit rejteget,de valamiért nem is akarom megtudni.
-Harry!-kiáltottam még egyszer.Szintén nem jött válasz.Nem állt szándékomban,de benyitottam a szobába.Nem volt benn,szóval nem volt otthon.Furdalt a kíváncsiság,így kicsit körülnéztem.Lassan körbejártam.Egy fényképen megakadt a szemem.Leemeltem a falról és nézni kezdtem.Erősen a képre koncentráltam.A kép egy 3-4 év körüli kislányt ábrázolt.
-Hisz ez...én vagyok!-ijedtemben a számhoz kaptam a kezem.Ez hogy kerül ide?Honnan ismer engem?Ezek szerint,ismerte a szüleimet is?Még sok hasonló gondolat futott végig a fejemben amikor egy hangot hallottam meg a hátam mögül.
-Te meg mit csinálsz?
Hátra pillantottam,Harry volt az.Kiejtettem a képet kezeim közül.Felvette a képet és ős is megnézte.
-Most már tudod...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése